TESZT | Nivea Urban Skin Detox Éjszakai Maszk

Sziasztok!

Mostanában nagyon népszerűségnek örvendenek a maszkok minden mennyiségben, ezért sem meglepő, hogy minden márka kiadja a saját maszkját, akár minden típusban is. A Nivea arcmaszk arzenálja szinte az összes kategóriában helytáll és már nagyon sokat ki is próbáltam közülük. 

A trnd legutóbbi szépségápolási projektjében az Urban Skin Good Night Detox Éjszakai Maszkját tesztelhette 300 szerencsés (plusz 100-100 ember a másik két éjszakai maszkot) köztük én is. Nagyon örültem, hogy bekerültem ebbe a projektbe, hiszen nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni, ráadásul arcmaszk-mániás is vagyok. 

Azért is választottam a három maszk közül ezt, mert a bőröm fiatal, nincsenek ráncaim, viszont gondom van a fővárosi szmog által lerakódott szennyeződéssel, így az Urban Detox kollekció a kedvencem a Nivea termékcsaládjai közül. 

"Az új, zöld tea kivonatot és hialuronsavat tartalmazó arcmaszk méregteleníti és regenerálja bőröd, miközben Te az igazak álmát alszod. A hűsítő és könnyen beszívódó krém arcon, nyakon és dekoltázson is alkalmazható. Az igazán tartalmas éjszaka itt kezdődik: Urban Skin Good Night Detox Éjszakai arcmaszk."

-Nivea

Az alkalmazása hihetetlenül egyszerű, este egészen vékony rétegben eloszlatom a megtisztított arcomon a maszkot, majd ahogy egy kicsit beszívódott (ez nálam kicsit több idő, mint általában az embereknél, eléggé nehezen szívódik be az arcomba bármi is, nem tudom az okát) lehet is lefeküdni, nem kell lemosni. Viszont mindenképpen ki kell hagyni a szem közvetlen környékét, mert nekem sikerült belekennem vagy belepislognom és bedagadt tőle, még reggel is éreztem, szóval mindenképpen érdemes vigyázni!

Az állaga egészen kellemes, mintha kicsit vizes hatású lenne, könnyen kenhető és emiatt friss érzetet kelt, kissé ragacsos hatást hagy az arcon, de mivel ez egy éjszakai maszk, teljesen érthető ez a tulajdonság. Az illata egyáltalán nem tolakodó, sőt, a zöld tea kivonat inkább nyugtatja az embert és előkészíti az alváshoz. Tehát a termék éjszaka elvégez mindent, amit csak kell, miközben mi édesdeden alszunk, vagyis nem csak méregtelenít és eltávolítja a mélyen lerakódott városi szennyeződést, de regenerál, hidratál és olyan puhává varázsolja az arcbőrt, mint amilyen a babáknak van! Meg is lepődtem reggel, hogy ilyen kellemes az arcom tapintása, sminkelni is jobb érzés volt! 

Hetente egyszer-kétszer használom, attól függ, hogy milyen a kedvem, lusti vagyok vagy sem. 

A csomagolása egyébként nagyon igényes. Amikor megkaptam egy celofánba csomagolt papírdoboz került a kezembe, majd miután kibontottam rögtön mosolyt csalt az arcomra a termék, ugyanis a teteje nem egyszerű kék, mint azt megszoktuk a Niveától, hanem olyan, mintha a csillagos ég lenne, természetesen ez azért van, mert egy éjszaka használatos termékről beszélünk, szóval nagyon ötletes a tervezése. A műanyag tégely a kupak alatt még egy fóliával is védve volt, így a boltban való vásárláskor sem kell tartanunk attól, hogy esetleg valaki belenyúlt volna, hiszen sokszoros a védelme. Ez egy 50ml-es krém, ami elvileg 15 használatra elég, őszintén nem tudom, hogy eddig hányszor használtam, de szerintem ha az ember takarékoskodik vele, akár többre is elegendő. 

Számomra a végeredmény egy élettel teli, puha arcbőr lett, és bátran ajánlom azoknak, akik szeretik az éjszakai maszkokat, hiszen ez igazán helyt áll!

Ti próbáltátok már bármelyik Nivea éjszakai arcmaszkot? Ha igen mi a véleményetek róla?

Ölel, Brigi♥

PICTURES | Napraforgók földjén

Sziasztok!

Annyira imádom a tematikus fotózásokat, amikor nem az általam viselt szetten van a hangsúly, hanem leginkább a színvilágon, a környezeten és annak atmoszféráján. Ilyen ez általában egész tavasszal és nyáron is, mikor nyílnak a virágok. Kezdődött az egész a mandula-és cseresznyefa virágokkal, folytatódott a magnóliákkal, a pipacsokkal, a bazsarózsákkal és a levendulákkal, most pedig egyértelműen a napraforgók a sztárok! 🌻 Ami azt illeti, nagyon sokaknak az agyára mennek ezek az állítólagos Insta-trendek, pedig őszintén, nem tudom ki találta ki ezt a "fogalmat", számomra teljesen értelmetlen. Miért is ne fotózhatna mindenki, aki akar ezek között a szépségek közt? Ha nem vagyok első, akkor már le vagyok maradva és nem tudok újat mutatni? Hát pedig a természetből csak újat lehet mutatni! Ezek, amikor írtam fentebb, mind a természet által adott csodák, amiket mindenki a saját szemszögéből tud bemutatni, mindenkinek vannak saját ötletei a fotók kapcsán, és mindennek és mindenkinek vannak saját történetei is. 

Például nekem is, hiszen eddig még csak egyszer jutottam el napraforgó földre, viszont idén ráeszméltem, hogy van egy egészen közel a házunkhoz, ami meglehetősen meglepett, mivel eddig két éven keresztül nem láttam.. no mindegy. Az én történetem azzal folytatódik, hogy ahhoz képest, hogy közel van, nehéz megközelíteni, átsétáltunk egy körforgalmon és ráadásul átmásztunk egy árkon is, majd poros lábbal, a naplemente simogatásában és a megannyi molylepke körülöttünk repkedésében sikerült megörökíteni olyan pillanatokat, amik közül már párat láthattatok Instagramon, ha követtek (@brigiis). Ezek a napraforgók különösen szépek és még most is tartják a gyönyörű alakjukat, pedig nagyon sok helyen elvirágoztak már, van ahol még azelőtt, hogy én elmentem volna fotózni. Egyébként ahhoz képest, hogy a napraforgó júliusi virág, engem mindig az őszre emlékeztet, s bár az időjárás is nagyon őszies mostanában, azért még mindig nyár van és ki kell élvezni! Ha nem is fotózni, de megcsodálni ezeket a virágokat mindenképpen érdemes!
Egyébként azt mindig elfelejtem mondani, de lehet látjátok is, hogy itt mindig szerkesztetlenül mutatom meg Nektek a képeimet, hiszen sosem volt számomra érdeke annak, hogy egységesítsem a színeket vagy kiemeljek ezt-azt, hiszen erre való az Instagram, bár néha megbánom, hogy nem szöszölök el vele órákat. Bár nyilván nem lehet az összes fotónak egységes színe természetesen, nemde? 😊

Ti mit gondoltok az Insta-trendekről? 

Van értelme ennek a kifejezésnek és nem elég élni a természet adta lehetőségekkel? 

Ölel, Brigi♥

SZEMÉLYES | Felvettek az egyetemre!

Sziasztok!

Felvi.hu: elérte a(z) BME-GTK kommunikációs-és médiatudomány ANK ponthatárát.

No de persze ez a történet egyáltalán nem ilyen egyszerű, mint annak látszik. Lehet jobb is, ha kezdek mindent a legelején, persze csak ha nem bánjátok!

Még anno, mikor odakerültem a gimnáziumban, hogy először megkérdezték mi szeretnék lenni, csak azon filozofáltam, hogy miben vagyok jó, persze nem tartott ez olyan rövid ideig, mint először gondoltam, ekkor jött az ötlet: kommunikáció-és média. Akkor nem egyetemek között, csak szakok közt gondolkodtam, hiszen fogalmam sem volt mi vár majd rám, nagyon fiatal voltam még. Tudtam viszont, hogy szeretek írni, olvasni, nagy a szókincsem, ezért jól tudok fogalmazni, imádom az irodalmat és mindent, ami humánum. Így gondoltam lehet belőlem jó újságíró. Persze ezek a gondolatok elég hamar átalakultak a fejemben, hiszen akkoriban olyan változékony voltam, mint az időjárás. Ekkor tudatosult bennem, hogy imádok fotózni is, lehetnék fotós. Elmentem tehát a MOME-ra, ahol megállapítottam, hogy ide soha nem fogok járni és nem csak azért, mert nincs pénzem, totál messze van, de ráadásul nekem ehhez a fajta stílushoz, amit az ottani fotográfusok már akkoriban is képviseltek, semmi közöm, de még csak távolról sem, szóval ez is egy pár hónap után lecsengett. 

10. környékén realizálódott bennem, hogy közöm sincs a matematikához és a reál tantárgyakhoz, a kémia sem ment, így minden olyan ki lett zárva, ami gazdasági vagy orvosi, pedig a fogorvoslás is érdekelt egy időben. Rájöttem tehát, hogy egy olyan szakot kell keressek, ahol minimális a matematika, így az abban a tanévben lévő Education rátaláltam a pszichológia szakra, ami tökéletes volt számomra.A kommunikáció-és médiáról azért mondtam le végső soron, mert irtózatosan magas ponthatára volt mindig is államin, pénzem pedig nem volt kifizetni önköltségesen, a szüleimet pedig eszemben sem volt ezzel terhelni, a diákhitelt pedig ördögtől valónak tartom. 

Egy kis off: Az Educatio iszonyat hasznos, ha bizonytalan vagy abban, hogy mit tanulj, de ha persze tudod, hogy merre fele orientálódj azt is könnyen megtudhatod, hogy melyik egyetem illeszkedik hozzád a legjobban, simán kizárhatsz párat és nagyon jókat ellehet beszélgetni a már ott tanulókkal a standoknál. Amellett, hogy milyen segítőkészek, minden témában tájékoztatást tudnak neked adni, bármit kérdezel, sőt egy csomó kis szuvenírt tehetsz el magadnak, így mikor felvesznek valahova jó érzéssel tölthet el, hogy van onnan tollad, esetleg kulcstartód. ;)

Szóval megtudtam, hogy ha pszichológus szeretnék lenni, nem kell mást tennem, mint egy emelt érettségit tennem valamelyik fő tantárgyból, és elérni kb 430-450 pontot. Mikor erre rájöttem, kb 11. közepe lehetett és nem álltam túl fényesen semmiből sem, akkoriban elég sok lelki gondom volt és a suli érdekelt legkevésbé, de szerencsére valahogy év végére sikerült össze szednem magam és elég motivált lettem ahhoz, hogy tanuljak egy csomót a jövő évi érettségimre. Emellett pedig 11. év végén letettem a középszintű francia érettségit, ami 90%-ra sikerült, nagyon sokat segített ebben a francia tanárom, aki egy tündéri nő!♥ Tényleg sokat készültem, eldöntöttem, hogy magyar és töri emelt érettségit teszek, mert abból a két tantárgyból mindig szín ötös voltam, és a tanáraim is mellettem álltak. Felvettem tehát fakultációnak mindkettőt és szeptembertől elkezdtem az előző feladatsorokat böngészni. A 12 elég nehéz volt, bár ugyan sok felesleges tantárgy kiesett és sikeresen leérettségiztem franciából is, így azokra az órákra se kellett bejárnom, mégis lecserélték a matek és a magyar tanáromat. A mateknak iszonyatosan örültem, hiszen az új tanárnőnktől annyit tanultam azalatt az egy év alatt, mint előtte 7 évig összesen.. 

A magyarnak már kevésbé örültem, de végül is nem sok vizet zavart. No, de ami nem volt könnyű az maga a fakultáció, a magyar még jó volt, csak kevésbé foglalkoztunk a szóbelivel, mint kellett volna. A törire pedig egyetlen egy alkalommal ültem be, mert az órát tartó tanár kijelentette, hogy nem tudja az emelt szintű tananyagot. Ekkor sarkon fordultam és inkább a kezembe vettem az irányítást, a saját töri tanárom remek tanár, mindig bizalommal fordulhattam hozzá, akármilyen tétellel kapcsolatban volt kérdésem, -sose féljetek kérdezni, ez nagyon fontos-! Szóval, a magyar és töri kissé bizonytalan volt, de decembertől tudtam mire számíthatok, megvettem az előre kidolgozott tételeket, -amit nagyon ajánlok- és abból tanultam, ha pedig valami nem volt világos, utána jártam. A matekra csak a tanárnőnkkel készültem órán, aki rengeteg feladatsort megíratott velünk, talán valamelyiket többször is. Az angol volt az egyetlen érettségi, amitől nem féltem, mert az ment a legjobban, így azzal csak órán foglalkoztam. 

Jött a jelentkezés februárban, megjelöltem 3 különböző egyetemen a pszichológiát csak államin, mert nem volt pénzem kifizetni fizetősön, ráadásul ezen a szakon mindkét térítési forma ugyan annyi pont volt, szóval mindegy lett volna. Tehát a kommédiát azért nem jelöltem meg sehol, mert nem volt pénzem rá.

Leérettségiztem, s már amikor az írásbeli első napján kijöttem az emelt magyarról tudtam, hogy idén nem megyek egyetemre (2018/19-es tanév), de azért bíztam, bíztam mind addig, míg ki nem derült, hogy az írásbelijeim így néztek ki a javítás és a fellebbezés után: 

magyar emelt: 60%

történelem emelt: 60%

matematika közép: 70%

angol közép: 90%

francia közép: 90%.

Nyelvvizsgám nem volt, mert nem számított volna plusz pontnak a két emelt mellé, hiszen azokat 5-ösre teljesítettem,  így járt az 50-50 plusz pont.

A vitt tanulmányi eredményeimmel, ami 11.-12. év végi jegyek (elég jó tanuló voltam, 12-ben csak a matek lett 4-es)  összesen 388 pontom lett. Tudtam, hogy nem vesznek fel, egy világ tört bennem össze, jó pár napig próbáltam kideríteni mi tévő legyek, de megvártam a pontkihirdetést, mert a remény hal meg utoljára. 

Természetesen beigazolódott, amit tudtam, de egy két nap szomorúság és felfogtam, hogy minden okkal történik, valószínűleg nem nekem való pálya lett volna, van aminek úgy kell lennie ahogy. Tudtam, hogy még egyszer, ha nem muszáj nem érettségiznék le, mert elég szar volt, kimondom, és nem azért mert nem tanultam, hanem, mert tanultam és ennyit ért.

Átgondoltam eddigi éltemet, böngészgettem a pótfelvételi között, amire persze rájöttem akkor, hogy mind fizetős, viszont kicsi ponthatárral. Tudtam, még mindig nincs pénzem, de a keresgélés közepette megakadt a szemem a kommunikáció-és média szakon és bevillant minden, amit 4 évvel azelőtt akartam, hogy legyen belőlem. Utána jártam mindennek, hogy mi kell hozzá a sok ponton kívül. Tudtam, hogy pontom nem lesz több, de mivel az önköltségesen alacsony a ponthatár és elvileg beférek a meglévő pontjaimmal, így az sikerülhet, hiszen pénzem még lehet. Egy emelt ott is kötelező volt, de mivel nekem megvolt kettő is, sima ügynek véltem. Persze előbb keresnem kellett egy állást, a lottóban nem bízhattam. Regisztráltam több álláskereső oldalra, írtam önéletrajzot, amiben siralmasan kevés dolog volt, mivel sosem diák-munkáztam (ezt se hagyjátok ki, ha jót akartok magatoknak). Végül ahol Apukám dolgozik, oda vettek fel kisegítő irodai asszisztensnek, mindenfélét csinálni. Szeptember elején kezdtem ott dolgozni és tudtam, ha nagyon figyelek mire költök, összetudom spórolni a tandíjat.

Átnéztem minden rangsort, ekkor dőlt el bennem, hogy 3 lehetséges kimenetel közül fogok választani, ELTE, BME és Corvinus. Már az elején kihúztam a Corvinust, mert gyanúsan rövid ideig tart ott a képzés, nekem pedig tudom, hogy idő kell ahhoz is, hogy megszokjak egy év után egy új rendszert, meg, hogy újra kell tanulnom. Maradt az ELTE és a BME, elmentem az Educatio-ra, nagyon sokat kérdeztem, megnéztem Hédinke videóit, amiben megemlíti a suliját, hiszen ő a BME-n járt kommédiára, tudtam kb. hogy ott mire számíthatok. A nyílt napok meglátogatása után pedig listát írtam, hogy mik az egyiknek az előnyei és hátrányai és mik a másiknak. Így februárban első helyen az ELTE, míg második helyen a BME kapott helyet, pusztán a házamtól való távolság döntött. Tudtam, hogy az előző évek ponthatáraiba beleférek, így nem készültem csak a jóra. 

Előre ugrok az időben, egészen július 24-ére, amikor is kihirdették a ponthatárokat. Volt bennem azon a héten egy nagyon furcsa érzés, hogy nem fog összejönni az ELTE, akármilyen rosszul is sikerültek az érettségik idén. És így is lett, 34 ponttal lett több a ponthatár, mint tavaly volt és lecsúsztam róla. Kézremegés, gyomorideg és rettenetes feszültség közepette megláttam, hogy a BME-n 375 pont volt a határ és akkor tudtam: felvettek, de megvártam az sms-t mire eltört a mécses. Tudtam, sok kaput kinyit majd ez számomra, boldogok voltunk, mind a négyen, ők, akik ott ültek velem a kanapén és öleltek engem, miközben végre elengedhettem magam és csak sírhattam örömömben. Azonban aznap éjszaka csak kattogott az agyam, mit hogy, hova, mikor, meddig, mennyibe fog ez kerülni, menjek-e gólyatáborba, menjek-e ide-oda, stb, bevallom ezután még jobban izgultam, mint előtte. Még most sem tudom, hogy lesz, kíváncsi vagyok sok mindenre, főleg a neptunra, mert már most nem bírok el vele.

Tudom nehéz út áll előttem, főleg, hogy még nem tudom, mit szeretnék pontosan, hogy váljon belőlem, de őszintén majd eldől, kiderül miben vagyok igazán jó és elmondhatom, hogy oda járhatok, ahova 14 éves korom óta szeretnék!

Szeretnék erről majd más körülmények között is beszélni és mesélni is, mert úgy érzem fontos ez a téma!

A szüleim mindenben támogattak, nem kívánhatnék náluk jobbat, csak úgy, mint a párom, akire szintén mindig számíthatok!♥ Köszönöm, hogy vagytok nekem!♥

Egyelőre a történetem itt véget ért, de még ezerszer ennyi vár még rám!

Ha esetleg nem szeretnétek belőle kimaradni, mindenképpen írjátok meg nekem!

Ui.:Sokan azt hiszik a kommunikáció-és média egy úgynevezett "büfészak", szerintem minden szaknak megvannak a maga nehézségei, ide egyrészt bekerülni sem könnyű, de úgy ahogy a többi szakon, bent maradni sem, hiszen ez ugyanúgy a felsőoktatásban van. Sosem szabad alábecsülni a másik által kiválasztott utat, hiszen nem tudhatjuk, mit tud számunkra biztosítani!♥ 

Ölel, Brigi♥