Ha követtek Instagramon (
@brigiis), akkor láthattátok, hogy a hétvégén meglátogattuk Danival a napfény városát, vagyis Szegedet. Gyerekkoromban jártam ott utoljára, tehát az emlékeim nem éppen frissek róla. Nagyjából csak a strandra és a Dómra emlékeztem, de tudtam, hogy ebben a városban sokkal több van és meg kell mondjam, nem tévedtem!
Mielőtt nekiindultunk volna az útnak megkérdeztem Instagramon, hogy milyen helyeket ajánlotok nekem, ha ott járok, mert szerettem volna valós véleményekre alapozni a tervemet. Szerencsére rengeteg tippet és ötletet kaptam, úgyhogy listába szedtem a látnivalókat és az éttermeket, valamint az egyes helyek belépőinek árát és a vendéglátóhelyek árkategóriáit is, hogy tudjak kalkulálni. Általában nem tervezek meg egy kirándulást sem ennyire, de ezúttal rájöttem, hogy eddig hibát követtem el, mert így ezerszer egyszerűbb elmenni valahova! Sokkal jobban betudom osztani a pénzt és az időt egyaránt, ha nem is óráról órára, de megtervezem az utazást.
Budapestről meglepően gyorsan odaértünk Szegedre, pedig, mint tudjuk már majdnem ott van a szerb határnál, ami kifejezetten nem itt van. A forgalom sem volt erős, pedig hétvége volt, viszont ennek nagyon örültünk. Az érkezésünk elég korai volt, így nem foglalhattuk el rögtön a szobát, így a kocsiban hagyva a csomagjainkat elindultunk felfedezni a környéket.
Előre szólok, hogy nagyon hosszú bejegyzés lesz, így előre köszönöm, ha végigolvasod!♥
BELVÁROS
Szerencsénkre a szállásunk a Boldogasszony sugárúton volt, így a Hősök kapuja volt az első látnivaló, amit kipipálhattam a listámon. A kapun megtalálható, mind a 12.000 szegedi, hősi halott neve, akik az I. világháborúban vesztették életüket a hazájukért. A boltíven található freskókat eredetileg Aba-Novák Vilmos készítette, de a szocializmusban az egészet elfedték, s amikor felakarták tárni, sajnálattal látták, hogy nagy része tönkrement, így szinte teljes mértékben restaurálásra szorult. Viszont azóta ilyen gyönyörű pompában várja a Szeged belvárosába érkezőket, ami egyenesen az Aradi vértanúk terére vezet. A kapu két oldalán katonákat ábrázoló szobrok láthatóak, amelyek Lőte Éva szobrászművész készített, ezek is az elesett katonáknak állítanak emléket.
Amint továbbsétáltunk, egyből az ikonikus Dóm térre kerültünk, ami önmagában is elragadó. A Magyarok Nagyasszonya székesegyház a maga 81 méterével magasodik a tér fölé. A 19 évig épülő bazilika a legnagyobbak közé sorolható az országban. Eredetileg nem vörös színűre tervezték, sokkal inkább szerették volna fehér kövekkel beborítani, viszont a tervező páros egyik tagja meggyőzte a másikat, így a most is látható burkolat mellett döntöttek (ami szerintem a legjobb választás volt). A toronyba fellehet sétálni, mi viszont ezúttal ezt kihagytuk, de bízom benne, ha legközelebb ott járok, akkor sort kerítek rá. Egyébként a 46 méter magasan található kilátóba a nyugati toronyban lehet felmenni, ennek a díja felnőtteknek 900, míg diákoknak és nyugdíjasoknak 600 forint.
Ahogy továbbsétálunk a belvárosban, nem is kell sok lépést megtennünk ahhoz, hogy újabb látnivalóba ütközzünk. A Dugonics tér, amellett, hogy csodaszép a szökőkútja, helyet ad a Szegedi Tudományegyetem fő épületének. Nagyon érdekes, hogy egy csoporttársam sem származik Szegedről vagy a környékéről, de mondjuk ezt meg is értem, ha ott laknék abban a régióban én is inkább oda járnék, hiszen ez az ország egyik legjobb felsőoktatási intézménye.
A sétálóutcákon végigjárva arra lettem figyelmes, hogy Szegeden rettenetesen sok a szobor, s bár ennek nem tudom mi az oka, egyáltalán nem bánom. Szinte minden utcasarkon vagy ház oldalán van egy remekmű, amiknek bárcsak ismerném a történetét. Közel sem láttuk az összeset, de jó párba azért belefutottunk. Ahogy pedig a Huszár Mátyás rakpartra értünk, rögtön megláttuk a Tiszavirág emlékművet is, amit szintén ajánlottak, mint látnivaló. Szerintem mindenki ismeri a tiszavirágok történetét, miszerint kifejlett állapotukban csupán egy napig élnek, s ez idő alatt töltik be a Tisza vizét, s számít a násztáncuk látványosságnak.
A nap második felében jutottunk csak el a Széchenyi térre, ami egy iszonyatosan gyönyörű parknak ad helyet. A szökőkút és a rengeteg szobor-emlékmű között sétálva jutott eszembe, hogy itt van a közelben a Sóhajok Hídja. A térkép segítségével meg is lestem, hol van pontosan és meglepetésemre kb. 2 perc sétára onnan, találtuk meg. A híd története az én arcomra mosolyt csalt, mikor utána néztem.
Az 1879-es árvíz után egész Szegedet újjá kellett építtetni, ezután vált a szecessziós épületek hazájává. Amikor megépült az új városháza, az uralkodó, vagyis maga Ferenc József, hivatalos volt oda, s pont a mellette lévő épületben szállt meg. Viszont nem libbenhetett át csak úgy az egyik épületből a másikba, így a tervezők ezen híd megépítése mellett döntöttek. Az alkalmi látogatás miatt épült hidat a mai napig megcsodálhatjuk, s szerintem semmiképpen sem érdemes kihagyni, mert csodaszép.
Kicsit kikeveredve a belvárosi forgatagból elkezdtük megkeresni az Új Zsinagógát. El sem hiszitek, de az 1900-as évek elején épített zsinagóga a világ negyedik legnagyobbja. Csodaszép kívülről, 2017-ben ugyanis felújították, így most már teljes pompájában várja a hívőket és a látogatókat. Mi sajnos pont szombaton jártunk arra, így a belsejét nem tudtuk szemügyre venni, de biztosan az is gyönyörű és legközelebb nem hagyjuk ki. A kertje is elragadó, de engem leginkább a benne lakó, fekete macska család miatt fogott meg (persze, ha macska van a közelben, minden más megszűnik).
A legészakibb látnivaló kétségkívül a Víztorony volt, amit örülök, hogy nem hagytunk ki az érdekességek sorából. Az 1904-ben épült torony másodikként épült Magyarországon, méghozzá vasbetonból, ami akkor egyedinek számított. A majd' 55 méter magas épületbe nem mentünk fel, mert már így is rettenetesen fáradtak voltunk és a lábunk és épp leszakadó félben volt, viszont ha Ti megtehetitek, akkor ne hagyjátok ki. Szerintem egyébként csodaszép, bár nem véletlenül mondom ezt, hiszen imádom a szecessziós stílusban épült épületeket, így egész Szeged elvarázsolt magával.
MÓRA FERENC MÚZEUM
Az egyik tippben megemlítette valaki, hogy pont most nyitott újra a Móra Ferenc Múzeum, ami a Tisza partján fekszik. A kertjében még ma is folynak a felújítási munkálatok, így nem a teljes pompájában tudtuk megnézni, de így is csodás volt. Nem volt túlzás az, hogy "pont most nyitott" ugyanis mi 15-én mentünk és a múzeum előtte egy nappal kezdte el újra fogadni a látogatókat. Azon a hétvégén a jegy kedvezményesen a felnőtteknek 2000, míg a diákoknak és a nyugdíjasoknak csak 1000 Ft-ba került, ezek a jegyek pedig az összes kiállításra, valamint a múzeum közelében fekvő Várba való belépésre is feljogosítottak.
A kiállítások között vannak állandóak és időszakiak is, minket leginkább az állandóan megtekinthető Móra Ferencről szóló kiállítás, "MÓRA RENGETEG – A zöld Móra" fogott meg. Ez egy interaktív kiállítás, ami a gyerekektől a felnőttekig mindenkit letud kötni. A természetbarát író rengeteget inspirálódott a zöld környezetben, védte a növényeket és különlegességeket szedett össze róluk. A kiállítás egyik részében a foglalkozásokhoz társított virágokat tekinthetjük meg. Az író életrajzából is kapunk ízelítőt, de minden olyan érdekesen van tálalva, hogy azt kívánja az ember, bárcsak az irodalom órák is így zajlanának.
A múzeumban többek között megtekinthető még Munkácsy Mihály Honfoglalás című festménye is. Valamint a kilátóba felmászva megtekinthető egy távcsőben a régi Szeged, még a Dóm építése előtt, az 1870-es években.
FÜVÉSZKERT
A budapesti füvészkertben jártam már, így voltak elképzeléseim ezzel a hellyel kapcsolatban, viszont kétségkívül minden elvárásomat felülmúlta. A Tisza másik oldalán található a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje, melybe a belépő felnőtteknek 950 Ft, míg kedvezményesen csak 650 Ft. Szerintem ez egy jó pár órás program, ha alaposan, minden megszeretne nézni az ember. Mi is kb. 2 órát töltöttünk a park területén és meg kell mondjam, olyan csodálatosan szép dolgokat láttam, hogy egy mesében éreztem magam. A Füvészkert 3 részre van tagolva, a Parkra, az Arborétumra és a Társulásokra, ezeket övezik a különböző színnel jelölt ösvények, melyek a valóságban is vörösek és szürkék, így nagyon nehéz eltévedni, még akkor is, ha az ember elhagyja a belépéskor kapott térképét.
Rengeteg növény kapott helyet a gyönyörűen kialakított ösvények mentén, de számomra a legszebb és maradandó élményt a Lótuszos tó okozta. Szerencsénkre ennek a varázslatos növénynek pont augusztusban van a virágzása, így elkaptunk pár nyíló egyedet is. Emellett rengeteg olyan növény található itt meg, ami hazánkban ritkaság számba megy, a fáktól kezdve az apró sziklakerti növényekig.
ÉTTERMEK ÉS CUKRÁSZDÁK
A látnivalókkal még csak-csak, de az éttermekkel és a cukrászdákkal mindig hadilábon állok, ha elmegyünk valahova. Ennek leginkább az az oka, hogy nem tudom megítélni az internetes vélemények alapján, hogy melyik a jó és melyik nem, hiszen attól, hogy 4,5-ös vagy annál jobb értékelésük van, még lehet, hogy nekünk nem ízlenek az ottani ételek. Ebben is a segítségeteket kértem, így jutott el hozzám 4 olyan helynek az ajánlása, amit most már én is meleg szívvel adok tovább.
Mivel a hotelben csak reggelit kértünk, mindenképpen szükségünk volt egy ebédre aznap, így elindultunk megkeresni az ajánlott éttermek közül az egyiket. A Trója a honlapja alapján nem, de az ajánlások miatt igencsak felkeltette az érdeklődésünket. Szerencsére egyáltalán nem csalódtunk. Danival mindketten egy grillezett csirkemell tálat kértünk salátával és sültkrumplival, hozzá pedig egy kancsó jéghideg limonádét. Egytől egyig finom volt minden és még az én érzékeny gyomromat sem viselte meg semmi, így bátran ajánlom! Ár-érték arányban pedig szuper, 5000 Ft-ból nem csak a 10 ujját nyalja meg az ember, hanem még olyan jól is lakik, hogy este 7-ig nem gondol más ételre.
A délutáni sétánk közepette szerencsénkre belefutottunk a legajánlottabb cukrászdába, a Süti nem sütibe, ami egy annyira elragadó hely, hogy legalább egy kellene belőle Budapestre is! A kiszolgálás és a légkör is nagyon kedves volt, a sütemények és a limonádé is mennyei volt. Én egy karamellás brownie-t, még Dani egy erdei gyümölcsös csokis tortaszeletet evett. Nagyon finomak voltak, egyáltalán nem túl édesek és annyira puhák és frissek voltak, hogy megszólaltak.
Az egész napos séta után rettenetesen jól esett végre leülni egy kicsit, így amikor volt szabad asztal a Hági udvarban, nagyon megörültünk. Mondtam Daninak, hogy lehet, hogy foglalnunk kellett volna, de annyira eszünkbe sem jutott, hogy már mindegy volt, de szerencsénk volt, így a bejárat mellett egy kis asztalnál fogyaszthattuk el a finom vacsoránkat. A hely egyébként dugig volt, de még így is nagyon kedvesek voltak a pincérek és kis várakozás után megkaptuk a gigászi méretű ételeinket. Én csirkemellet ettem salátaágyon (fő a változatosság), míg Dani egy jókora hamburgert kapott. Nagyon finomak voltak, így megérték a pénzüket, kicsit volt drágább, mint az ebédünk, de még teljesen belefért a költségvetésbe.
Másnap, mielőtt hazaindultunk, már megjártuk a múzeumot, de annyira melegünk volt, hogy mondtam, hogy együnk egy fagyit. Pont kapóra jött, hogy a híd közelében megtaláltuk a Palánk cukrászdát, ami szintén egy ajánlott hely volt. Kis kellemes régi stílusú beülős résszel, kedves arcokkal, sütikkel és persze fagylalttal. Én mindig szeretek különleges ízeket kipróbálni, így ezúttal a csokis kókusz mellé egy grillázst kértem, s nagyon finom volt. Dani, szokásához híven valamilyen gyümölcsöset evett, talán barackot és mangót, azok is nagyon finomak voltak. Egy normális méretű gombóc 270 Ft-ba került, ami szerintem teljesen reális. Ezt a helyet is, mint a többit, meleg szívvel ajánlom, ha arra jártok.
MAKÓ
Makót úgy ismerem, mint a hagymák városát, de a lombkoronasétányról eddig még sosem hallottam, egészen addig, míg nem láttam
Hédinke videóját, amiben szerepelt. Tudtam, hogy Makó milyen közel van Szegedhez, így miután mindent megnéztünk és elindultunk haza, "útba ejtettük" (pont a másik irányban van), hogy megtudjuk nézni magunknak is ezt a sétányt. A különlegessége nem a hosszúságában, hanem a magasságában rejlik, ugyanis, mint a neve is mutatja, a lombkorona szinten járhatjuk be azt a részét az erdőnek. A belépés díjtalan, így ingyen tudjuk élvezni az általa nyújtott kilátást és nyugalmat, amit az erdő közelsége áraszt. A kilátóból indul egy csúszda is, ami jelenleg nem üzemel, de arra alkalmanként 200 Ft a belépő, így ha kihagyhatatlan élményt keresel, akkor ez az!
Azt hiszem, hogy varázslatos két napot töltöttünk Csongrád megyében és szinte mindent megnéztünk, amit meglehetett. Persze teljesen más élmény, ha az ember nyugodtan, szépen lassan tudja megnézni mindezt, az pedig már hab a tortán, ha ott is él. Sosem gondoltam volna, de ha egyszer elköltöznék Pestről, akkor már nem csak Egerbe mennék, hanem ide is. Köszönöm mindenkinek aki ajánlott bármilyen helyet, legközelebb is így fogom megszervezni a kirándulásunkat.
Furcsa, mert azt hinné az ember, hogy két napba nem fér bele ennyi program, pedig mégis!
Köszönöm, ha végigolvastátok!♥
Jártatok már Szegeden vagy Makón? Ha igen, mi volt a kedvenc részetek?
Ölel, Brigi♥
