C'est la brigiis: április 2019

Sziasztok!

Őszintén szólva ezt a helyet tavaly áprilisig nem is tudtam, hogy van, igen eléggé fura, hiszen Budapesten élek születésem óta, és engem is meglepett, hogy szatyorban élek, de legalább már tudom, hogy van! Kicsit egyébként szomorú vagyok, hogy nem ismerem a szülővárosomat elég részletesen, bár mivel külkerületi vagyok és nem igazán jártam be nagyon sokáig a városba, így betudom ennek a tudatlanságomat. Viszont most már egyre több helyet ismerek meg, vagy jutok el és fedezek fel olyanokat, amiket eddig nem, s ennek nagyon örülök!

Aldrich Karin említette az Instagramon az egyik képe alatt, hogy szerinte az Instagramnak az az egyik hihetetlenül nagy előnye, hogy az emberek elmennek felfedezni új helyeket, hogy szép képeket tudjanak csinálni. Szerintem mikor egy kép elkészül úgy, ahogy szeretnénk, nem csak megörökítjük a pillanatot, hanem át is éljük azt, méghozzá nem is akárhogyan!

Szóval így kerültem most is a Tóth Árpád sétányra, ami egyébként az összes évszakban csodás, mégis a tavasz az, amikor egy mesevilág nyílik ki Buda szívében. A cseresznyefák hosszú sora a virágzáskor eszméletlenül szép, sajnos mi most egy kicsit megkésve tudtunk elmenni megörökíteni ezeket a csodákat, így az igazi fénykorát lekéstük. Az időjárás nem igazán kedvezett a fotózáshoz a múlthéten, mert mikor ráértünk volna elmenni (ami egyébként sajnos 1 óra itthonról) esett az eső vagy be volt borulva, így el kellett halasztanunk a hétre ezt a fotózást, amikor is már a virágok kicsit túlnyíltak, bár a szépségükből mit sem vesztettek, inkább csak a színük fakult meg.

Jó érzés volt végig menni a sétányon, s annak ellenére, hogy sokan voltak, nem voltam ideges mikor valaki belesétált a képembe, mert hallottam, ahogy mondják a turisták, hogy milyen gyönyörű ez a hely. Ilyenkor persze büszkeséggel tölt el, hogy itt lakom és az is, hogy másoknak is tetszik az, ami nekem is.♥

Kicsit későn értünk oda, mert munka után tudtunk csak elmenni, így már elkezdett lemenni a nap, be is volt picit borulva, sőt csepergett is pár másodpercig az eső, de aztán szerencsénk volt és kiderült az ég amennyire tudott.

Elég jó idő volt, ebben a blúzban nem fáztam egészen míg le nem ment a nap, aztán pedig csak felkaptam a dzsekimet, és vígan mentem hazáig.

Egyébként ezt a blúzt a Pepcoban vettem 2200 Ft körül volt az ára, nagyon kis könnyű anyaga van, a mintája nagyon tetszik és az ujján lévő gumis behúzás is tök jó, mert nem lóg rá a kezemre. A hossza is pont jó, mert betudom tűrni a nadrágomba, de nem lóg túl hosszan le, úgyhogy ez egy teli találat volt!

A nadrágomat a Hádában vettük, de szerintem mostanában elég sok boltban találni ilyen bő szárú belebújós darabot. Egyébként a múlt hétvégén nagyon sok ilyen és ehhez hasonló nadrágot találtam és tökre örültem nekik, mert nagyon tetszik ez a fazon, kényelmes, de csinos, jól néz ki sportcipővel és elegánsabb cipővel is, sőt példának okán egy papuccsal is, szóval elég menő egy darab.

A harisnyámat nem tudom mennyire lehet látni a képeken, de még pár hónapja vettük a Lidlben és én totálisan elfelejtettem, úgy vettem észre, hogy kerestem egy másik harisnyát és megláttam, hogy jéé nekem van ilyenem? Egyébként vonal fut végig hátul rajta és az Achilles részénél van egy masni, szerintem nagyon kis cuki!

Lényegébe véve ez nem egy túlkomplikált outfit, ebben voltam munkában is, csinos, de nem túl elegáns és ahhoz képest kényelmes is.
Egyébként a fotókat ismét Dani készítette, s szerintem annak ellenére, hogy a fotózás közben nagyon kiborítom a saját megjelenésemmel való elégedetlenség kapcsán, nagyon ügyesen tűri ezt a dolgot és nagyon szép eredménnyel zárunk egy-egy ilyen sorozatot!♥