Sziasztok!
Nagyon szeretem az utazós posztokat, mind megírni, mind olvasni másoknál, mert nagyon sokat lehet belőlük inspirálódni, beszippantani megannyi kultúrát és nem mellesleg nagyon sokszor ilyen posztok miatt kapok kedvet elmenni egy-egy helyre. Jó pár olyan pontja van az országnak, ahol már jártam és azon szerencsések közé tartozom, akik elmondhatják magukról, hogy Európából is sokat láttam már.
Viszont, itthon még mindig rengeteg olyan táj van, ami számomra ismeretlen és felfedezésre vár, így ha van kedvem, időm és energiám elmenni valahova, akkor megpróbálok felfedezni.
Idén időben kapcsoltam és eszembe jutott a legismertebb télűző program, a busójárás, így utánanéztem, hogy mikor szervezik meg Mohácson. Február 20-25-ig tartanak a programok a belvárosban, a busók folyamatosan járják a várost oldalukon a busóboszorkányokkal, akik szintén a telet szándékoznak elűzni. A Széchenyi téren áll a hatalmas máglya, melyet körülbelül most égethetnek el, ami a tél lezárásának a jelképe. Viszont mi nem ma voltunk ott Danival, hanem tegnap, vagyis szombaton, mert ez a máglyaégetés engem nem nagyon hozott lázba és Budapesttől Mohács viszonylag messze van (több, mint 2 óra) így a vasárnap délután kicsit kellemetlen lett volna hazajönnünk.
Viszont ennek ellenére tegnap is nagyon jól éreztük magunkat, rengetegen árulnak a vásárban, megannyi kézműves terméket, kerámiákat, hűtőmágneseket, maszkokat vagy akár sajtokat, paprikakrémet is találunk. Mi sem tértünk haza üres kézzel, nem tudtam a mágnesek közül választani, így kettő is hazajött velem, s most már a hűtőn virít a többi között. De nagyon sok főtt étel közül is válogathatunk, ha a nagy forgatagban megéhezünk, ehetünk lángosokat, kézműves hot-dogot és hamburgert is az ország minden tájáról. Annyira jó idő volt tegnap, hogy még fagyihoz is volt kedvem, így az sem maradhatott ki a repertoárból.
Egyébként tudjátok, hogy mi a busójárásnak a legendája? Én már régről hallottam ezt a dolgot, de tegnap utána olvastam, gondoltam érdekelhet Titeket is, ezért nagy vonalakban leírom Nektek. Szóval a legenda szerint a mohácsi csata után a helyiek a város melletti lápos területre szorultak ki. Az egyik lakos azzal ment a többiekhez, hogy álmában megjelent egy aranyruhás alak, aki egy aranyszőrű ló hátán ült és azt mondta neki, hogy öltözzenek mind jelmezbe, vegyenek magukra szőrmét, készítsenek maguknak maszkot, mely nem hasonlít se emberre, se állatra és vegyenek magukhoz olyan tárgyakat, melynek a hangja irtózatosan hangos, majd így ijesszék el a betolakodó törököket.
Sajnos ez tényleg csak egy legenda, mert történelmi alapja nem igazán van, hiszen időben sokkal később hagyták el a vidéket a törökök, viszont nagyon jó hagyománnyá vált a területen.
Nem csoda, hogy ezt a szokást hungarikummá nyilvánították, sőt még azon sem lepődtem meg, hogy az UNESCO szellemi örökségi listájára is felkerült még jó pár évvel ezelőtt.
Nem csoda, hogy ezt a szokást hungarikummá nyilvánították, sőt még azon sem lepődtem meg, hogy az UNESCO szellemi örökségi listájára is felkerült még jó pár évvel ezelőtt.
Nagyon szuper program, amit egyszer legalább érdemes megtapasztalnia egy embernek. A busók nagyon jó fejek, megállnak egy-egy fotóra, ha megkéred őket, a velük lévő "boszorkányok" is készségesek. Sőt rólunk egy boszi csinált közös képet a vele lévő busóval, hiszen Danival csak ketten voltunk. Egyébként nagyon közvetlen mindenki, és a busókra jellemző szemtelenség még jól is esik a forgatagban, megnevettetik az embert.
Mondjátok, Ti voltatok már a mohácsi busójáráson?
Ha igen, tetszett? Ha nem, akkor elmennétek?
Ölel, Brigi♥
