Sziasztok!
Tudom, hogy már több, mint egy hete beléptünk az új évbe és 2019-et írunk, de sajnos eddig nem tudtam elkészíteni a saját kis évértékelőmet Nektek. Remélem, hogy vagytok páran, akiket érdekel, hogy mik történtek velem ezalatt az egy év alatt, szóval teszek egy kis visszatekintést erre a 2018-as évre, ami számomra jó és rossz dolgokat is tartogatott.
Őszintén szólva mindig úgy vágok neki egy évnek, hogy remélem tőle a legjobbakat, nem szoktam fogadalmakat tenni, mert ismerem magamat és tudom, ha valamit szeretnék, akkor azért teszek, ha valamit pedig nem akkor azt inkább hanyagolom, így hát a fogadalmakat sem valószínű, hogy betartanám. 2018 eleje már olyan, mintha ezer éve lett volna, őszintén szólva alig emlékszem rá.
Az első és legfontosabb momentum februárban jött el, amikor is Danival elutaztunk Rómába, így tehát megtettem első repülőutamat, amitől eleinte nagyon féltem, de miután 3 órát kellett várni a gépre, így már a végére semmi félelem inkább fáradtság és düh volt bennem, lehet, hogy a légitársaságok a csúszásokkal küszöbölik ki az emberek félelmét? :")
Róma egyébként gyönyörű volt és van is róla egy posztom, amit ha IDE kattintotok, akkor el is tudtok olvasni.
Idén történt a tablófotózásunk is, ami egyébként egészen fárasztó volt, de nagyon tetszett nekem. Mindenképpen sok munkát igényel egy osztálynak az, hogy megegyezzenek abban, hogy pontosan miféle is legyen az egész, de a sok vita után megszületett egy olyan eredmény, ami szerintem mindenkinek tetszett a végén. Sajnos ezután nem kellett már sokat várni, hiszen ha a végzős évet és a tavaszt kombináljuk csak két nagy esemény jöhet ki belőle, a ballagás és az érettségi. A ballagásunk nagyon gyorsan elment, nem is fogtam fel az egészet, csak történt minden egymás után. Elhagytam az iskolát, aminek persze nagyon örültem.
Ezután jött a fekete leves az érettségi, ami így visszagondolva is rossz volt, nem csak akkor, mikor ott voltam, de erre inkább nem is gondolok vissza, mert aztán ez az egész további másfél évemet megpecsételte előre. Az érettségi után végül pedig jött a bankett, ami szintén nem volt túl jó élmény, nem tudom megmondani miért, de az lehet egy utólagos magyarázat, hogy az osztálytársaim közül azóta kb 3-mal beszéltem úgy rendesen. Ebből is kiindulva nagyon sok úgynevezett barátomat vesztettem el a gimiből kiesve, de nem bánom, mert minden úgy történik, ahogy történnie kell..
A nyár elég mozgalmas volt, de leginkább a második felére mondanám ezt. Kezdődött azzal, hogy júliusban megtudtam, hogy nem vettem fel az egyetemre, hiszen miért is vettek volna, ha istenesen elrontottam az érettségit?! Így hát pár szomorú nap után új erővel vágtam neki az "utolsó szabad nyaramnak", amikor is semmiféle kötelesség nem nyomta a vállam.
A 19 születésnapom egy része nem úgy alakult, ahogy elterveztem, mondjuk úgy, hogy sokkal meghittebben telt és tökéletes volt, ahogy volt.♥
Nem mellesleg utána szuperül kiélveztük Danival a Szigeten töltött egy napunkat, ahol is láthattam Shawn Mendest, akinek nagyon szeretem a zenéjét. Másnap este pedig indultunk is a horvátországi nyaralásunkra, ahol csodálatos napokat töltöttünk el a ragyogó napsütés és a kék tenger társaságában.
Ezután hamar vége lett a nyárnak, és elmentem életemben először egy állásinterjúra, ahova fel is vettek és most is ott dolgozom. Itt egyébként szuper a társaság és lett egy nagyon jó barátom is, akiért nagyon hálás vagyok!
Az év vége ezek után már nagyon gyorsan eltelt, kettőt pislogtam és megérkezett az unokahúgom, Mira, akinél szebb babát én még nem láttam!♥
A december pont olyan rohanós volt, mint vártam, a nagy karácsonyi bevásárlások és az ajándékok kigondolása mellett, idén rekord mennyiséget sütöttünk Anyával. A karácsony is nagyon meghitt volt, végre velem volt Dani is szenteste, így még boldogabban ültem a fa alatt, amire a macskánk sem mászott fel idén!
Nagyon szépen köszönöm ezeket az élményeket, amelyeket 2018 adott, ez volt már hosszú ideje a legboldogabb és legtanulságosabb évem, de remélem, hogy 2019 sokkal többet tartogat számomra, mint ahogy azt eltudnám képzelni. Szeretnék utazni, szeretném, ha felvennének az egyetemre és szeretném, ha minden úgy sikerülne, ahogy azt eltervezem!
Kívánom Nektek is, hogy minden álmotok teljesüljön és az a mottóm, hogy : Nem remélni kell, hanem megtenni!♥
Ölel, Brigi♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése