TRAVEL JOURNAL | Esztergom

Sziasztok!

Szeretnék egy új "rovatot" indítani itt a blogon, amiben a TRAVEL címszó alatt láthattok majd tőlem utazásos posztokat, belföldön és külföldön egyaránt. Számomra ez az első nyár, amikor nem szabadon mozgok és nem lébecolhatok a nyári szünetben kedvemre, hiszen dolgozom folyamatosan már szeptember óta és, ha sikerül az egyetemi felvételim, akkor előreláthatólag augusztus közepéig leszek állományban. Nagyon remélem, hogy sikerül bekerülnöm az egyetemre, viszont most nem erről akarok beszélni. Lényegében véve azért kezdtem így a mondandómat, mert most van az, hogy nem tudom, hogy megyek-e nyaralni egyáltalán, ezen kívül, ha mégis inkább több, kisebb utazást szeretnék, mint egy nagyot. Ez számomra anyagilag is kellemesebb és nagyon szeretek új városokat megismerni, felfedezni és beszippantani az atmoszférájukat!

Ezt a sorozatot szeretném az esztergomi utazásommal elkezdeni, hiszen egy nagyon szép városról van szó, aminek az épületei mellett nem lehet elmenni szó nélkül, másrészt pedig pünkösd hétfőjét itt töltöttük.

Nem terveztük meg a kirándulást, csak megbeszéltük, hogy mikor indulunk. Kb egy óra oda az út tőlünk, de a rettenetesen kanyargós úton mentünk az erdőn keresztül, ami nagyon szép volt, de kissé hosszadalmas is, mert rengeteget kellett fékeznünk a kanyarok miatt.

A Bazilikánál parkoltunk, ahol egész napra 500 Ft-ot fizettünk. Amikor kiszálltunk a kocsiból egyből látni lehetett a kupolát. Felsétálva a lépcsőn viszont már az egész, gyönyörűséges épület a szemünk elé tárult, és meg kell, hogy mondjam vetekszik a budapesti Bazilika látványával. Ezelőtt még sosem voltam Esztergomban, így kezdetnek ez nagyon hatásos volt.

Nem mentünk be rögtön, először körbesétáltunk a parkjában, megnéztük a Mária-Valéria hidat. Ezután mentünk csak be a kápolnába, ahol nagyon jó hűvös volt, csodaszép volt az oltár és a leglenyűgözőbb pedig a bejárat felett lévő orgona, aminek nagyon szívesen meghallgattam volna a hangját.

Majd miután megtudakoltuk, hogyan tudunk felmenni a kupolába, megvettük az odaszóló jegyeinket, amik fejenként 700 Ft-ba kerültek, ezek a panoráma terembe is érvényesek, ahonnan csodaszép a kilátás, van egy kávézó és egy makett terem is, viszont levegő az nincs, rettenetesen fülledt idő volt, viszont miután felmásztunk egy jó pár lépcsőfokot és végre kiértünk a kupolához nagyon jó volt beszívni azt a friss levegőt, ami odafent volt. Egyébként meglepően kevesen voltak odafönt, és nem tudom, hogy ez minek volt köszönhető, de legalább elfértünk. Nekem nincs tériszonyom, odafönt egyébként teljesen biztonságos, mert a korlát magasra felér, szóval még akinek kis félelme is támadna odafönt ne aggódjon, semennyire sem valószínű, hogy lefordulna onnan. Magában a kupolában nagyon durva visszhang van, meglepődtem mikor beszéltem és visszahallottam mindent. A felfele és levezető lépcsők egy szakaszon megegyeznek, de mivel tényleg kevesen voltak ezért összesen 4 emberrel "ütköztünk" össze. Aki klausztrofóbiás annak ezt kevésbé ajánlom, mert egyrészt tenyérnyi ablakok vannak csak, másrészt pedig nagyon kevés a mozgástér, a csigalépcsőnek köszönhetően pedig rendesen el is lehet szédülni.:')

Lejövet után (egy gyors mosdót megejtve, ami a szuvenírboltban van, ahol egyébként a jegyeket is vettük) tekertem magamnak egy szerencsepénzt, amit szinte kivétel nélkül mindenhol csinálok, ahol csak tudok! Tudjátok ez az, amit 200 Ft-ért egy 5 Ft-osból tudsz saját magadnak préselni és 4 fajta minta közül választhatsz. Nektek van ilyen hagyományotok, ha új helyen jártok?

Nos ezután elhagytuk a Bazilika környékét, de már kezdett nagyon meleg lenni és éhesek is voltunk, úgyhogy elindultunk a városba, és szinte elmentünk a sétálóutcáig. Találtunk egy szimpatikus burgerezőt, a Cakumpakk Bisztrót, ahol el sem hiszitek, de vega burgert ettem, s nem azért, mert ténylegesen vega vagyok, hanem csak szimplán nem rajongok a marhahúsért és szeretek kipróbálni új dolgokat. A hamburgeremben hús helyett grillezett gomba és karamellizált alma volt, a zöldségeken és a szószon kívül, ami egyébként sajtkrém volt és összességében nagyon finom! Szuper áron kaptunk egy méretes burgert, egy jó nagy adag krumplit, amihez járt mártogatós is, ugyanaz, mint ami a hambiban is volt. Limonádét ittunk, szeretek mindig valami ízesítettet kipróbálni, de most ez nem jött be, pedig kétfélét is kipróbáltam, bodzásat és epreset. Beszerettünk volna ülni valahova fagyizni, de egyrészt annyira tele lettünk, hogy rá se tudtunk volna nézni bármire, ami étel, másrészt pedig inkább elindultunk a Mária-Valéria hídhoz lesétálni a hamit. Átmentünk egy pünkösdi vásáron, ahol nagyon szuper kézműves dolgokat láttunk, mint egy szuper bőrdíszművest, ahol majdnem vettem egy szandált, csak végül meggondoltam magam, amit azóta megbántam amúgy..

Nos az ebéd utáni sétánk végén végre elértük a hidat, ahol átléptük a szlovák határt, így már gyakorlatilag Szlovákiában is voltam, igaz nem láttam belőle semmit, szóval nem mondhatom igazi határátkelésnek, de azért na!

Egyébként a hídról gyönyörű a kilátás a bazilikára és a környékére, mindenképpen megéri elmenni legalább ezért oda. Amúgy a híd maga is szép, tudtátok, hogy ki volt valójában Mária Valéria? Sisi és Ferenc József második lánya, aki elvileg a királyné kedvence volt, bár ebből szegény lány nem sokat érzékelt, mert elég kevés időt tölthetett a szüleivel. A két testvére és közte elég nagy volt a korkülönbség, így velük sem nagyon volt közvetlen a kapcsolata. A nevelője pedig Rónay Jácint volt, akinek feljegyzéseiből megismerhetjük a gyerekkori életét, pedig magának a hercegnőnek is van egy kiadott naplója, amit szívesen elolvasnék.

Visszafele megpróbáltunk a Macska-lépcsőn felmenni, de sajnos le volt zárva, aminek az okát nem tudom, de sajnáltam nagyon. Szerencsére viszont belebotlottunk egy szuper kis szuvenír boltba, ahol szokásomhoz híven hűtőmágnest és képeslapot is vettünk, amikkel terveim vannak. Vagyis csak utóbbival, mert a mágnesek már a hűtőn díszelegnek.

Ti voltatok már Esztergomban? 

Mi volt a kedvenc részetek a városban?

Ölel, Brigi♥