SZEMÉLYES | Felvettek az egyetemre!

Sziasztok!

Felvi.hu: elérte a(z) BME-GTK kommunikációs-és médiatudomány ANK ponthatárát.

No de persze ez a történet egyáltalán nem ilyen egyszerű, mint annak látszik. Lehet jobb is, ha kezdek mindent a legelején, persze csak ha nem bánjátok!

Még anno, mikor odakerültem a gimnáziumban, hogy először megkérdezték mi szeretnék lenni, csak azon filozofáltam, hogy miben vagyok jó, persze nem tartott ez olyan rövid ideig, mint először gondoltam, ekkor jött az ötlet: kommunikáció-és média. Akkor nem egyetemek között, csak szakok közt gondolkodtam, hiszen fogalmam sem volt mi vár majd rám, nagyon fiatal voltam még. Tudtam viszont, hogy szeretek írni, olvasni, nagy a szókincsem, ezért jól tudok fogalmazni, imádom az irodalmat és mindent, ami humánum. Így gondoltam lehet belőlem jó újságíró. Persze ezek a gondolatok elég hamar átalakultak a fejemben, hiszen akkoriban olyan változékony voltam, mint az időjárás. Ekkor tudatosult bennem, hogy imádok fotózni is, lehetnék fotós. Elmentem tehát a MOME-ra, ahol megállapítottam, hogy ide soha nem fogok járni és nem csak azért, mert nincs pénzem, totál messze van, de ráadásul nekem ehhez a fajta stílushoz, amit az ottani fotográfusok már akkoriban is képviseltek, semmi közöm, de még csak távolról sem, szóval ez is egy pár hónap után lecsengett. 

10. környékén realizálódott bennem, hogy közöm sincs a matematikához és a reál tantárgyakhoz, a kémia sem ment, így minden olyan ki lett zárva, ami gazdasági vagy orvosi, pedig a fogorvoslás is érdekelt egy időben. Rájöttem tehát, hogy egy olyan szakot kell keressek, ahol minimális a matematika, így az abban a tanévben lévő Education rátaláltam a pszichológia szakra, ami tökéletes volt számomra.A kommunikáció-és médiáról azért mondtam le végső soron, mert irtózatosan magas ponthatára volt mindig is államin, pénzem pedig nem volt kifizetni önköltségesen, a szüleimet pedig eszemben sem volt ezzel terhelni, a diákhitelt pedig ördögtől valónak tartom. 

Egy kis off: Az Educatio iszonyat hasznos, ha bizonytalan vagy abban, hogy mit tanulj, de ha persze tudod, hogy merre fele orientálódj azt is könnyen megtudhatod, hogy melyik egyetem illeszkedik hozzád a legjobban, simán kizárhatsz párat és nagyon jókat ellehet beszélgetni a már ott tanulókkal a standoknál. Amellett, hogy milyen segítőkészek, minden témában tájékoztatást tudnak neked adni, bármit kérdezel, sőt egy csomó kis szuvenírt tehetsz el magadnak, így mikor felvesznek valahova jó érzéssel tölthet el, hogy van onnan tollad, esetleg kulcstartód. ;)

Szóval megtudtam, hogy ha pszichológus szeretnék lenni, nem kell mást tennem, mint egy emelt érettségit tennem valamelyik fő tantárgyból, és elérni kb 430-450 pontot. Mikor erre rájöttem, kb 11. közepe lehetett és nem álltam túl fényesen semmiből sem, akkoriban elég sok lelki gondom volt és a suli érdekelt legkevésbé, de szerencsére valahogy év végére sikerült össze szednem magam és elég motivált lettem ahhoz, hogy tanuljak egy csomót a jövő évi érettségimre. Emellett pedig 11. év végén letettem a középszintű francia érettségit, ami 90%-ra sikerült, nagyon sokat segített ebben a francia tanárom, aki egy tündéri nő!♥ Tényleg sokat készültem, eldöntöttem, hogy magyar és töri emelt érettségit teszek, mert abból a két tantárgyból mindig szín ötös voltam, és a tanáraim is mellettem álltak. Felvettem tehát fakultációnak mindkettőt és szeptembertől elkezdtem az előző feladatsorokat böngészni. A 12 elég nehéz volt, bár ugyan sok felesleges tantárgy kiesett és sikeresen leérettségiztem franciából is, így azokra az órákra se kellett bejárnom, mégis lecserélték a matek és a magyar tanáromat. A mateknak iszonyatosan örültem, hiszen az új tanárnőnktől annyit tanultam azalatt az egy év alatt, mint előtte 7 évig összesen.. 

A magyarnak már kevésbé örültem, de végül is nem sok vizet zavart. No, de ami nem volt könnyű az maga a fakultáció, a magyar még jó volt, csak kevésbé foglalkoztunk a szóbelivel, mint kellett volna. A törire pedig egyetlen egy alkalommal ültem be, mert az órát tartó tanár kijelentette, hogy nem tudja az emelt szintű tananyagot. Ekkor sarkon fordultam és inkább a kezembe vettem az irányítást, a saját töri tanárom remek tanár, mindig bizalommal fordulhattam hozzá, akármilyen tétellel kapcsolatban volt kérdésem, -sose féljetek kérdezni, ez nagyon fontos-! Szóval, a magyar és töri kissé bizonytalan volt, de decembertől tudtam mire számíthatok, megvettem az előre kidolgozott tételeket, -amit nagyon ajánlok- és abból tanultam, ha pedig valami nem volt világos, utána jártam. A matekra csak a tanárnőnkkel készültem órán, aki rengeteg feladatsort megíratott velünk, talán valamelyiket többször is. Az angol volt az egyetlen érettségi, amitől nem féltem, mert az ment a legjobban, így azzal csak órán foglalkoztam. 

Jött a jelentkezés februárban, megjelöltem 3 különböző egyetemen a pszichológiát csak államin, mert nem volt pénzem kifizetni fizetősön, ráadásul ezen a szakon mindkét térítési forma ugyan annyi pont volt, szóval mindegy lett volna. Tehát a kommédiát azért nem jelöltem meg sehol, mert nem volt pénzem rá.

Leérettségiztem, s már amikor az írásbeli első napján kijöttem az emelt magyarról tudtam, hogy idén nem megyek egyetemre (2018/19-es tanév), de azért bíztam, bíztam mind addig, míg ki nem derült, hogy az írásbelijeim így néztek ki a javítás és a fellebbezés után: 

magyar emelt: 60%

történelem emelt: 60%

matematika közép: 70%

angol közép: 90%

francia közép: 90%.

Nyelvvizsgám nem volt, mert nem számított volna plusz pontnak a két emelt mellé, hiszen azokat 5-ösre teljesítettem,  így járt az 50-50 plusz pont.

A vitt tanulmányi eredményeimmel, ami 11.-12. év végi jegyek (elég jó tanuló voltam, 12-ben csak a matek lett 4-es)  összesen 388 pontom lett. Tudtam, hogy nem vesznek fel, egy világ tört bennem össze, jó pár napig próbáltam kideríteni mi tévő legyek, de megvártam a pontkihirdetést, mert a remény hal meg utoljára. 

Természetesen beigazolódott, amit tudtam, de egy két nap szomorúság és felfogtam, hogy minden okkal történik, valószínűleg nem nekem való pálya lett volna, van aminek úgy kell lennie ahogy. Tudtam, hogy még egyszer, ha nem muszáj nem érettségiznék le, mert elég szar volt, kimondom, és nem azért mert nem tanultam, hanem, mert tanultam és ennyit ért.

Átgondoltam eddigi éltemet, böngészgettem a pótfelvételi között, amire persze rájöttem akkor, hogy mind fizetős, viszont kicsi ponthatárral. Tudtam, még mindig nincs pénzem, de a keresgélés közepette megakadt a szemem a kommunikáció-és média szakon és bevillant minden, amit 4 évvel azelőtt akartam, hogy legyen belőlem. Utána jártam mindennek, hogy mi kell hozzá a sok ponton kívül. Tudtam, hogy pontom nem lesz több, de mivel az önköltségesen alacsony a ponthatár és elvileg beférek a meglévő pontjaimmal, így az sikerülhet, hiszen pénzem még lehet. Egy emelt ott is kötelező volt, de mivel nekem megvolt kettő is, sima ügynek véltem. Persze előbb keresnem kellett egy állást, a lottóban nem bízhattam. Regisztráltam több álláskereső oldalra, írtam önéletrajzot, amiben siralmasan kevés dolog volt, mivel sosem diák-munkáztam (ezt se hagyjátok ki, ha jót akartok magatoknak). Végül ahol Apukám dolgozik, oda vettek fel kisegítő irodai asszisztensnek, mindenfélét csinálni. Szeptember elején kezdtem ott dolgozni és tudtam, ha nagyon figyelek mire költök, összetudom spórolni a tandíjat.

Átnéztem minden rangsort, ekkor dőlt el bennem, hogy 3 lehetséges kimenetel közül fogok választani, ELTE, BME és Corvinus. Már az elején kihúztam a Corvinust, mert gyanúsan rövid ideig tart ott a képzés, nekem pedig tudom, hogy idő kell ahhoz is, hogy megszokjak egy év után egy új rendszert, meg, hogy újra kell tanulnom. Maradt az ELTE és a BME, elmentem az Educatio-ra, nagyon sokat kérdeztem, megnéztem Hédinke videóit, amiben megemlíti a suliját, hiszen ő a BME-n járt kommédiára, tudtam kb. hogy ott mire számíthatok. A nyílt napok meglátogatása után pedig listát írtam, hogy mik az egyiknek az előnyei és hátrányai és mik a másiknak. Így februárban első helyen az ELTE, míg második helyen a BME kapott helyet, pusztán a házamtól való távolság döntött. Tudtam, hogy az előző évek ponthatáraiba beleférek, így nem készültem csak a jóra. 

Előre ugrok az időben, egészen július 24-ére, amikor is kihirdették a ponthatárokat. Volt bennem azon a héten egy nagyon furcsa érzés, hogy nem fog összejönni az ELTE, akármilyen rosszul is sikerültek az érettségik idén. És így is lett, 34 ponttal lett több a ponthatár, mint tavaly volt és lecsúsztam róla. Kézremegés, gyomorideg és rettenetes feszültség közepette megláttam, hogy a BME-n 375 pont volt a határ és akkor tudtam: felvettek, de megvártam az sms-t mire eltört a mécses. Tudtam, sok kaput kinyit majd ez számomra, boldogok voltunk, mind a négyen, ők, akik ott ültek velem a kanapén és öleltek engem, miközben végre elengedhettem magam és csak sírhattam örömömben. Azonban aznap éjszaka csak kattogott az agyam, mit hogy, hova, mikor, meddig, mennyibe fog ez kerülni, menjek-e gólyatáborba, menjek-e ide-oda, stb, bevallom ezután még jobban izgultam, mint előtte. Még most sem tudom, hogy lesz, kíváncsi vagyok sok mindenre, főleg a neptunra, mert már most nem bírok el vele.

Tudom nehéz út áll előttem, főleg, hogy még nem tudom, mit szeretnék pontosan, hogy váljon belőlem, de őszintén majd eldől, kiderül miben vagyok igazán jó és elmondhatom, hogy oda járhatok, ahova 14 éves korom óta szeretnék!

Szeretnék erről majd más körülmények között is beszélni és mesélni is, mert úgy érzem fontos ez a téma!

A szüleim mindenben támogattak, nem kívánhatnék náluk jobbat, csak úgy, mint a párom, akire szintén mindig számíthatok!♥ Köszönöm, hogy vagytok nekem!♥

Egyelőre a történetem itt véget ért, de még ezerszer ennyi vár még rám!

Ha esetleg nem szeretnétek belőle kimaradni, mindenképpen írjátok meg nekem!

Ui.:Sokan azt hiszik a kommunikáció-és média egy úgynevezett "büfészak", szerintem minden szaknak megvannak a maga nehézségei, ide egyrészt bekerülni sem könnyű, de úgy ahogy a többi szakon, bent maradni sem, hiszen ez ugyanúgy a felsőoktatásban van. Sosem szabad alábecsülni a másik által kiválasztott utat, hiszen nem tudhatjuk, mit tud számunkra biztosítani!♥ 

Ölel, Brigi♥