Ajánló | FILMEK A KARANTÉNBAN I.

Sziasztok!

Ugyan már beállt a távoktatás, de közel sem olyan szigorúak a körülmények, mint az egyetemen. Az alapból katalógusos óráinkon sem kötelező a részvétel, valamint valamelyik tanár nem is tart online órát, csak kiadja a feladatokat határidőre, aminek én kifejezetten örülök, hiszen sokkal több mindennel tudom eltölteni a szabadidőmet. Nagyon szerettem mindig is a filmeket és mindig úgy gondoltam, hogy ez az egyik kedvenc időtöltésem. Danival nagyon sokat járunk moziba és az utóbbi időben a barátaimmal is többször voltam, de most, hogy sajnos a jelenlegi helyzet miatt nemhogy bezárták a mozikat, de még el is halasztották a várt filmek premierjét, így arra a döntésre jutottam, hogy megnézek egy-két klasszikust.

Persze rengeteg filmet láttam már életemben, de nagyon sok még várat magára, szerintem Ti is biztos ismeritek azt az érzést, hogy a kedvenc filmjeiteket nézitek meg sokadszorra ahelyett, hogy valami újat ismernétek meg, s bevallom ez velem is gyakran megesik. Ez történt velem a héten is, mondjuk csak pár olyan rég látott alkotásokat tekintettem meg újra, amiket tényleg ezer éve láttam utoljára, így kb. el is felejtettem, hogy mi a lényege. 

A tehetséges Mr. Ripley (1999)

Ennek a filmnek a létezéséről nem is tudtam, mindaddig míg nem láttam egy WatchMojo videót YouTube-on, és keltette fel az érdeklődésemet. El sem olvastam miről szól, trailert sem néztem (ezt igazából szándékosan soha nem szoktam) így teljesen ismeretlenül nyitottam meg a filmhez tartozó linket. Bár a műfaja engedett egy kis betekintést nyerni abba, hogy mi lesz a végkimenetel, nem tudtam milyen típusú drámára számítsak. Leginkább a színészek miatt lett számomra olyan érdekes, a 20 évvel ezelőtti történet. A story röviden annyi, hogy a főszereplő, kicsit szerencsétlen Tom (Matt Damon) egy tévedés folytán megismerkedik a gazdag, Olaszországban élő ficsúrral (Jude Law) és kedvesével (Gwyneth Paltrow), a történet szövevényes szálaiba belebonyolódó Tom rengeteg hazugság árán sem találja meg a boldogságot, amit keres, belső vívódásai a társai életét is csak megnehezítik. Nem csak dráma, thriller is egyben, érdemes megnézni, szerintem jó film. 

Az aszfalt királyai (2019)

Ha már Matt Damon, Az aszfalt királyait már tavaly, mikor megjelent is megakartuk nézni Danival, csak azután az elfeledés homályába került, most viszont szerencsére eszünkbe jutott. Nagyon remek a film szereposztása, hiszen a fent említett színész mellett az egyik kedvencem kapott helyet, Christian Bale, akit én örökké a legjobb Batman megtestesítőként fogok számon tartani. 

A film igaz történeten alapul, sőt egészen korhű is. Az angol címe sokkal kifejezőbb, Ford v Ferrari, hiszen a '60-as években a két cég ellenfele volt egymásnak és ezért az amerikai autógyár és vezetői arra törekedtek, hogy a legjobb versenyautót hozzák létre, ami még a Ferrarit is legyőzi a pályán. A cég felkeresi Caroll Shelby-t (Matt Damon), hogy építse meg a csodaautót, viszont ő csak azzal a kikötéssel vállalja, ha a barátja és legjobb versenyzője Ken Miles (Christian Bale) vezetheti az autót. A Ford is hasonlóan makacs, mint Ken, így az együttműködés nem olyan gördülékeny, mint ahogyan Shelby reméli, de végül jól sülnek el a dolgok a pályán.

Psycho (1960)

Valamiért ez a harmadik olyan film, amit nem láttam, pedig a bevezetőben pont arról beszéltem, hogy újranéztem a kedvenceimet, no de azért majd lentebb lesznek olyanok is. 

A filmklasszis, amit sokan ismernek névről, de sokkal kevesebben látták, lehet csak azt tudják róla, hogy Hitchcock rendezte és korának (és akár korunknak is) egyik legismertebb és legijesztőbb filmje lett. Nekem nagyon tetszett, és bár ijesztőnek cseppet sem mondanám, azért a feszültséget végig fenntartotta bennem és ezt pozitívumnak könyveltem el. A történet egy hölggyel és annak szerelmével kezdődik, a titkárnőként dolgozó Mariont megkéri a főnöke, hogy vigyen be egy nagyobb összeget a bankba, ám ahelyett, hogy munka után hazamenne elszökik a pénzzel. Egy éjszakát az autópálya szélén tölt, de a következő estén inkább úgy dönt, hogy betér a Bates Motelbe. Bár ne tette volna. A szál egyre csak bonyolódik, majd Marion kedvese és testvére a nő keresésére indulnak, hogy felgöngyölítsék a kacifántos ügyet.
Kicsit rémisztő, hogy egy valódi sorozatgyilkosról mintázták a főszereplőt, engem mindig az ilyesmi történetek rémítenek meg, mintsem azok, amikben szörnyek vagy zombik vannak.

Amerikai pszichó (2000)

Christian Bale az első komolyabb szerepét ebben a filmben alakította, ami elég jól megalapozta a karrierjét. Az ezredfordulón játszódó film nem éppen a józan ész határát súrolja, sőt. Az egyik legbetegebb film, amit valaha láttam, egyébként semmi köze nincs a fenti névrokonához. Patrick Bateman (Christian Bale) egy 27 éves gazdag Wall Street-i cég vezetője, aki szabadidejében a munkatársaival versenyzik abban, hogy kinek van szebb névjegykártyája vagy öltönye. Egy rettenetesen hiú férfi, akinek semmi sem jó a környezetében saját magán kívül. Egyszer csak azon kapja magát, hogy izgatja az öldöklés és egyre nagyobb vágyat érez arra, hogy kiirtsa azok életét, akik felette vagy jóval alatta vannak az ő életszínvonalának. Ha valaki nem bírja a vért, esetleg a brutalitást, annak semmiképpen nem ajánlom, ráadásul lelkileg is megterhelő én nem tudtam utána aludni.. 

Sakáltanya (2000)

Nagyon szeretem ezt a filmet, leginkább azért is, mert ez volt az első, amit megnéztem, miután elköltöztünk pár évvel ezelőtt és jó emlékeket idéz fel bennem. Ez egy igazi csajos, elmekikapcsolós film, amit csak nézni kell és máris jobban érzed magad tőle. Romantikus, mégis vicces és olyan kis bugyuta, de pont így jó. A főszereplő Violet (Piper Perabo) nagy álmokkal megy New Yorkba, hogy dalszerző legyen, viszont rá kell döbbenjen, hogy a nagy almában nem válnak olyan gyorsan valóra az álmok, ahogyan a városi legenda tartja. Viszont egy jó kis bonyodalom után minden rendbe jön és megtalálja azt, amit keresett, sőt még annál sokkal többet is. Ha szeretitek azokat a filmeket, amikben énekelnek, akkor plusz egy indok, hogy megnézzétek. Nekem ebből a filmből van az egyik kedvenc dalom, a Can't fight the moonlight.

A szürke ötven árnyalata (2015)

Annak idején, mikor ez kijött megnéztem, de még elég fiatal voltam hozzá. Azóta persze láttam a folytatásokat is, amik kijöttek utána, de azóta el is feledtem a sorozatot. Olvasni sajnos nem olvastam, de lehet lassan sort kerítek rá. Nagyon szeretem ezt a filmet és nem azért mert perverz lennék vagy nem tudom máshogy kiélni magam, sokkal inkább azért, mert nagyon jól van megkomponálva. Szép a film, mármint értem ezt a helyszínekre, felvételekre és a játékra gondolva. A színészek között is szuper a kémia és igencsak büszkék lehetnek rá, hogy ilyet eltudtak úgy játszani, hogy Jamie Dornan házassága egyben maradjon, hiszen ez nem csak "egy szerep". Nagyon tetszik egyébként az alaptörténet is, hogy egy férfi feladja a szenvedélyeit a nőért, aki megbolondítja őt és képes érte bármit megtenni. Szerintem nem kell leírnom a cselekményét, hiszen mind ismeritek. 

Viszont ki az, aki olvasta is?  ;) 

A következőkben is szeretném megosztani veletek, hogy miket láttam, hátha így gyorsabban telik a karanténban eltöltött idő. Ti is rekordokat döntögettek film és sorozatnézés, esetleg olvasás témakörben? 

Ti miket láttatok, olvastatok eddig a karanténban? 

Valamelyik filmet szeretitek a felsoroltak közül?

Ölel, Brigi♥