Sziasztok!
Az egyik barátnőm (innen is köszi Vio!) ajánlotta nekem Fábián Jankát, a csodálatos magyar írónőt, akinek ezentúl szerintem falni fogom a regényeit, persze csak, ha eljutok könyvesboltba vagy könyvtárba!
Fábián Janka 2009 óta dolgozik íróként, nagyon sok regénye jelent már meg, mind romantikus és mind történelmi témában. Nagyon érdekes egyébként az írói stílusa, ahogy A könyvárus lányt olvastam, sose gondoltam volna, hogy olyan írta, aki 20 évvel a történések után született, mert olyan élet-és korhű. Érdekes módon ezt a regényt emeltem le először a Libri egyik polcáról, s miután konstatáltam, hogy gyönyörű és igényes a borítója, elolvastam a hátulját. Rögtön megfogott, persze azért is, mert a szocializmusnak azon korszakában játszódik, amikor a legtöbb szörnyűség történt, viszont mégis visszatettem, mert Vio egy sorozatot ajánlott az írónőtől, így megnéztem azt is. Aztán hosszas polc előtt ácsorgás után (ugye nem csak én vagyok könyvek terén tanácstalan?) sikerült eldöntenem, hogy mégis az első megérzésemre hallgatok és megveszem A könyvárus lányt.
A hátulján egyébként ez áll:
A tizenéves Julcsi osztályidegen szülők kisebbik gyermekeként az ötvenes évek Budapestjén nő fel. A zord, ellenséges világban szinte az egyetlen örömet a könyvek és az olvasás jelentik számára. Az ötvenhatos forradalom véres és zavaros napjaiban Julcsi menekülni kényszerül, és némi vargabetű után végül egy amerikai kisvárosban, távoli rokonainál köt ki.
Az idegen országban nehezen találja meg a helyét, és a múlt árnyai is megnehezítik, hogy végre boldog lehessen. A rövid, ám annál mozgalmasabb Kennedy-korszakban a kamasz lány aztán lassan felnő, és megbarátkozik új hazájával. Julcsi-Julie-nak már otthon, Magyarországon is nagy vágya volt, hogy egyszer könyvesboltja lehessen. Vajon az álmok hazájában, Amerikában ez az álom is valóra válik?
Tehát reményekkel telve a pénztárhoz vittem ezt az amúgy is gyönyörű kötetet, majd otthon el is kezdtem olvasni, amikor támadt egy kis szabadidőm. Már az első 50 oldal után éreztem, hogy ez most nem egy szokásos romantikus történet lesz, de így hogy lassan a végére érek, még jobban így gondolom.
Én egészen érzékenynek tartom magam, sokszor sírok megható történeteken, videókon és könyveken is, de ez a kötet kihozott belőlem egy másfajta érzékenységet. Annyira jól tudja Fábián Janka alakítani a történetet, hogy megszakadt a szívem, de közben telis-tele lett reménnyel is. Már az elejétől kezdve faltam a sorokat és mivel a regény felépítése egészen érdekes módon van megoldva, nem tudtam letenni. Időrendben haladunk egészen 1953-tól, amikor a főszereplő lányka, Julcsi még kislány és eljutunk egészen addig, mígnem fiatal felnőtt nő lesz belőle. Julcsi nagyon sok mindenen megy keresztül élete legmeghatározóbb szakaszán és olyan nehézségekkel birkózik meg, amik csak erősítik őt abban, hogy mindig előre nézzen és soha ne vissza.
Egyébként annak ellenére, hogy egy érzelmi hullámvasút ez a történet, én igencsak egy sokkal mélyebb értelmet vélek felfedezni a mondanivalójában.
Szerintem a történelmi részletek is nagyon pontosak, valamint egészen sok lábjegyzet van a könyvben, amik egy-egy információt még ki is bontanak bennük, hogy mindenki értse miről van szó. Kifejezetten élveztem benne ezeket a történelmi utalásokat is, bár ez a könyv egyik alapja, mégsem gondoltam, hogy ilyen jól alá is fogja támasztani azt, nem volt előzetesen elvárásom felé, de nagyon üdítő volt ezekkel karöltve olvasni a történetet.
Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a szerelmes, romantikus, de egyben drámai történeteket, valamint ha vágytok valami egészen másra, de mégis szuper jóra.
Ti olvastatok már Fábián Jankától bármit?
Ölel, Brigi♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése