A táskánál kezdődik minden

Sziasztok!

Sajnos nem kell már csak egy hét ahhoz, hogy elkezdődjön egy újabb tanév, ahol megannyi megpróbáltatás ér, sok feladat és teendő, amikből egy idő után ki sem látszik az ember. Nekem szeptember elsején megkezdődik az utolsó évem a gimnáziumban, hiszen végre én is erősíteni fogom a végzősök táborát. Nagy reményeket fűzök ehhez a tanévhez, hiszen sok olyan dolog fog történni, ami számomra új lesz. Végre a saját szalagavatómon fogok részt venni, s nem másén, ahol viselhetek egy csodálatos alkalmi ruhát, végre érezhetem milyen azt a sok táncot párhuzamosan tanulni, hiszen egyszerre tanuljuk a lánytáncot és az osztálytáncot, ahol sima ruhába leszünk, s majd a keringőt, ahol pedig alkalmi ruhában. A ballagást várom az egyik legjobban, mikor elbúcsúzunk könnyes szemmel az iskolától, hogy a következő héten már csak az érettségire menjünk vissza. Kicsit ijesztő. Félek is meg kell, hogy mondjam. Valamiért én mindig is féltem a változástól, szeretem a jól megszokott dolgokat, azt, hogy ugyanazon az úton megyek már 12 éve az iskolám fele, még akkor is, ha elköltöztem. Nehéz lesz eldöntenem, mit is szeretnék magammal kezdeni, ha kilépek a biztonságot nyújtó gimnáziumból a nagyvilágba. Hiszen megannyi tervem volt már a továbbtanulással kapcsolatban, de minél közelebb érkezem ahhoz, hogy el kelljen dönteni, egyre inkább azt érzem, hogy nincs olyan, amit igazán az én hivatásomnak tartanék. Nem tudom magamat elképzelni a jövőben, egyszerűen annyira kötődöm a dolgokhoz, hogy inkább a jelenben, mintsem a jövőben élek. Meglátjuk, mi lesz.. 

Mindig eltervezem, hogy jó, akkor most tanulni fogok, jó akkor most beosztom az időmet, rendszerezek mindent és kitűnő leszek, de ehhez sajnos az elhatározás kevés, hiszen ezekért a dolgokért tenni is kell, nem is keveset. A rendszerezés nálam elsősorban az íróasztalomnál és a táskámnál kezdődik. Nagyon sok volt nekem az utóbbiból, hiszen a könyvek súlyától vagy leszakadt a füle, vagy szétfeslett az oldala, így már nem tudom, hogy kilencedik óta hány válltáskám volt, de 4 biztosan, talán most fogom az ötödiket, s majd ha megérkezik, a hatodik táskát is befogni erre a tanévre, hogy ne menjenek olyan hamar tönkre. A képen látható darabot rendeltem ezúttal a Manzara.hu-ról. Elsősorban a színe fogott meg, hiszen az előző darab egy fekete volt. (szinte mindig fekete táskám volt, mert az mindenhez ment) De végre szerettem volna egy világos színűt, s remélem nagyon meg leszek vele elégedve, hiszen az előzőben semmi kivetni valót nem találok, remélem a későbbiekben sem fog a füle vagy az alja leszakadni. :) Egyébként a táska nekem elsősorban kiegészítő, s nem egy iskolához köthető darab, hiszen a könyveim nagy részét a padomban tartom, hál' istennek! 

A másik táskáról is mutatok képet, hiszen nem láthattátok még itt a blogon. Szerintem nagyon csinos, s igaz, hogy nem bőr, de attól még nagyon strapabírónak érzem. Nekem nagyon tetszik!

Azt kívánom, hogy legyen csodálatos a nyár utolsó hete számotokra! 

Sok puszi, Brigi♥