SZEMÉLYES | Szalagavató

Sziasztok!

Szombaton volt életem egyik legmeghatározóbb napja, amit igazából elejétől a végéig úgy tudok jellemezni, hogy vegyes érzelmek dúltak bennem. Egész nap azzal küzdöttünk, hogy minden kis és nagy akadályt legyőzzünk. A mi iskolánk egy kicsit különleges abból a szempontból, hogy csak egy végzős osztály szokott lenni (alkalmanként kettő), s ezért egy szalagavatót így "könnyebb" megszervezni. A főpróbánk aznap reggel kezdődött a helyszínen, ami idén is a Stefánia Palota volt. A legcukibb tánctanár a világon azt mondta, hogy ne aggódjunk, mert ha nem sikerül a főpróba, akkor jól sikerül élesben a dolog. Nem tudom, hogy emiatt tudat alatt romlottak el a dolgok vagy ez szimplán csak egy feszültségkeltő dolog volt az égiektől, de megtette a hatását. Semennyire nem mondanám jónak a főpróbát, rohanás volt és kissé kaotikus, sőt.. Sajnos a keringős ruhám szoknyája még el is szakadt, szóval elég pityergősen táncoltam el a keringőt. Ezután siettünk haza, 1 óra fele kecmeregtem haza a barátnőmmel, aki nagyon aranyos volt és megkért, hogy sminkeljem ki. Készen lettünk az Ő és az én sminkemmel is, miután elment jöhetett a hajam. Már nagyon rohanásban kaptam fel magamra a ruhámat, s indultunk el Danival 5 óra fele, hogy minden rendben sikerüljön és kezdhessünk 6-kor. 

Elkezdődött, az igazgatói beszéd és a szalagtűzés, ezek voltak a leghosszabbak, aztán már leginkább rohanás volt az egész, arra sem emlékszem, hogy kerültem egyik helyről a másikra. A lánytánc volt az első bulis produkciónk, némi baki becsúszott, de csak nevettünk az egészen. Végigtáncoltuk a legcsajosabb zenéket a 60-as évektől egészen máig.  Ezután pici kis szusszanásunk volt, hiszen a lányok legközelebb csak az osztálytáncban léptek újból a színpadra. Jajj hát és az osztálytánc! Először elég szkeptikus voltam az egésszel kapcsolatban, de mikor láttam összeállni a kellékkel együtt a táncot, nagyon jó érzés fogott el, hogy ezt mi csináltuk és emlékezni fog ránk mindenki, aki akkor ott volt. A legvégén pedig a legszebb és legmeghatóbb dolog következett, a keringő. Bár végig frusztráció volt bennem a szoknyám miatt, mégis úgy éltem meg, hogy ez végre az enyém, és senki nem veheti el tőlem, örökre megőrzöm a szívemben, mert gyönyörű érzés volt. De, nem sírtam, nagyon meglepődtem magamon, bár én ritkán sírok meghatódottságomban, és nem tudom miért. 

Iszonyatosan jól éreztem magam, egyik legszebb estém volt, bár egyben a legfárasztóbb is, az after pedig már más tészta, de az is nagyon jó hangulatban telt!♥ Köszönöm mindenkinek, aki részese volt ennek az élménynek, szeretlek Titeket!♥

Ne haragudjatok a sok képért, de annyira nehéz volt egyet-egyet kiemelni. Annyira szép emlékként tekintek vissza rá, amennyire nehéz volt megvalósítani. 

Sok szeretettel, Brigi♥