Ajánló | FILMEK A KARANTÉNBAN III.

Sziasztok!

Ez a hét is eltelt, esküszöm olyan gyorsan repül itthon az idő, hogy már tényleg elvesztem az időérzékemet és fogalmam sincs, hogy milyen nap van, de legalább a napszakokkal még tisztában vagyok. Bár az alvási ciklusom jócskán kitolódott, mégsem engedem meg magamnak csak azt, hogy 9-ig aludjak. Egyrészt szerencsém van, mert a legkorábbi óráim is csak 10-kor kezdődnek, így nem kell olyan korán kelnem, de a 10 óra pont tökéletes, hogy későig se aludjak. A gond a lefekvéssel van, egyszerűen ágyba kerülök legkésőbb este 10-re, de minimum éjfélig "nem jön álom a szememre", így amikor egyedül vagyok mindenképpen megnézek egy filmet. Ez persze tökre feldob, mert legalább nem haszontalanul töltöm az időmet. Ezen a héten is terítékre került nálam pár újdonság és olyan is, amit már láttam ezer évvel ezelőtt, de kedves számomra. 

Most voltak olyan filmek, amiknél a szemem nem maradt szárazon, de az ilyenek a kedvenceim, én mindig is szerettem sírni, mert így kijönnek belőlem az érzelmek, akármiről legyen szó. Jobb kiadni magunkból a feszültséget ilyen formában, mintha magunkba fojtanánk.  Nagyon szeretem a sírós filmeket, de akkor a leginkább, ha jó a vége és már csak a boldog befejezés miatt potyognak a könnyeim. 

Két lépés távolság (2019)

Ezt a filmet jó döntés volt, hogy nem a moziban néztem meg. Mint mondtam szeretek sírni, de ezzel ellentétben nem szeretem, ha valaki lát közben, főleg nem, ha azok idegenek. A szüleim, a barátom és a barátaim előtt nem félek sírni, de a moziban ülve random emberek között sosem szerettem, pedig volt erre is többször példa sajnos, de akkor csak hagyom, hogy a könnyek rászáradjanak az arcomra. Szóval a két lépés távolság is egy ilyen történet. A tavaly kijött film ismét egy betegségre épített, ami instant rányomja a bélyegét a történetre. A szereplők nagyon szuper választásnak minősültek, hiszen Cole Sprouse-t most a Riverdale miatt mindenki a szívébe zárt, bár én még a Zack&Cody korszakból ismerem (igen, ilyen öreg vagyok). Moises Arias-t is a Hannah Montanaban ismerhette meg a világ, de azóta kilépett a gyerekszínész szerepből és több sikeres filmben is játszott már. És a lány főszereplőnek választott Haley Lu Richardsonnak is nagyon tetszett az alakítása. A történet két tüdőbeteg fiatalról szól, akik a kórházban egymásba szeretnek, de sosem mehetnek egymáshoz közelebb 1,5 méternél (vagyis két lépésnél), mert veszélyes baktériumok hordozói. Így igencsak nehéz fenntartani egy kapcsolatot, hogy nem érhetnek egymáshoz, ők mégis megpróbálják. Nekem nagyon tetszett, tipikus tiniknek szóló film, amin sokat lehet sírni, de épp ez a jó benne.

Adaline varázslatos élete (2014)
Azt hiszem ezt a filmet már akkortájt megnéztem, mikor kijött és emlékszem, hogy akkor is sírtam rajta, pedig még egyáltalán nem voltam olyan érzékeny, mint most. Nagyon szeretem Blake Lively-t, sok filmben láttam már, de ez a kedvencem tőle. Adaline 1908-ban született az év első babájaként, fiatalon férjhez ment, született egy lánya is. Egy este épp a lányáért ment kocsival, amikor valami furcsa oknál fogva elkezdett havazni, ami miatt Adaline lesodródott az út széléről és kocsijával egy tóba hajtott, a lány meghalt, de pár perc múlva a tóba egy villám csapott, aminek hatására újra éledt, de nem úgy, ahogy előtte élt. A történet napjainkban folytatódik, így hamar ki lehet következtetni, hogy mi történt azon az éjjelen. Az öregedés hiánya miatt Adaline fél szerelembe esni, de egy férfi mindent felforgat körülötte.
Annyit tudok sírni ezen a történeten, hogy egy százas zsepi nem elég, szerintem nagyon szép és különleges film, mindenkinek ajánlom, aki romantikus típus.

Charlie angyalai (2019)
A mozikban tavaly debütált a Charlie angyalai sokadik rebootja, amit a kritikusok és sok néző is igencsak lehúzott. Persze én sem hagyhattam ki, mert én általában úgy vagyok a filmekkel, hogy az, amit mások szívből gyűlölnek és soha nem ajánlanának senkinek és még a kritikusok is szidják, mint a bokrot,  az nekem biztosan tetszik. Hát igen ezzel is így voltam. Sose voltam filmkritikus és soha nem is leszek, én csak laikus szemmel nézem a dolgokat, valamint, mint egy normális embernek csak a filmélmény a lényeg. Szerettem a 2000-es évek beli változatokat is, de erre a szereplők miatt voltam nagyon kíváncsi. Kristen Stewart, tinédzserkorom kedvenc Bellája, akit azóta kevés filmben láttam, de még mindig bírok. Valamint Naomi Scott, akit az Aladdinban imádtam, de a Lemonade mouth óta ismerek. A történet szerintem nem rossz, voltak benne fordulatok, bunyók (amikkel szemben amúgy sincsenek elvárásaim), jaa és Noah Centineo is tiszteletét tette, akivel engem mindig megnyernek. Azt is remélem, hogy lesz folytatása, mert nekem tényleg tetszett.

A kishúgom esküvői (2020)
A Netflix mindig küld értesítést olyan filmekről és sorozatokról, amikről azt gondolja, hogy érdekelne engem. Általában ezeket amúgy tökre el is találja és sokszor megnézem az ajánlatát. A héten is küldött egyet, egy olyan filmről, ami most 10-én jött ki. A főszereplő Sam Claflin (Jack) (aki a Charlie angyalaiban is szerepelt egyébként), akit nagyon kedvelek, sok filmben szerettem a játékát és mindig is közel állt a szívemhez. A sztori egyébként annyi, hogy Jack, a húga esküvőjén fontos dolgokat kell, hogy véghez vigyen, egyrészt meg kell hódítania a három évvel azelőtt elszalasztott lányt, másrészt távol kell tartani az újdonsült férjtől a húga őrült rajongóját, nehogy tönkretegye a lagzit! A történet a felénél vesz egy váratlan fordulatot és más nézőpontból látjuk a dolgokat a továbbiakban. A Netflixen a leírás szerintem nem jó, de nézzétek meg a filmet és utána döntsétek el ti. Vannak benne nagyon kínos jelenetek, mármint úgy kínosak, hogy tényleg már én éreztem gáznak a karakterek viselkedését, tipikus násznép, rengeteg alkohol mennyiség. Nem tudom, hogy az angolokra jellemző csak ez a viselkedés, de ha engem idegesít valaki vagy pont megzavar valamiféle pillanatot, akkor elküldeném a francba, nem habognék hebegnék és csak nézném, hogy elúszik minden. Mindezek összessége miatt nem nagyon tetszett a film, többet vártam. Nem volt olyan vicces, mint kellett volna és a mélyebb értelme, amit a film során párszor hangsúlyoztak sem nyert ténylegesen értelmet. Ez számomra inkább nyeh volt, mint jee.

Solo: Egy Star Wars - történet (2018)
Engem elég sokáig kellett kérlelni, hogy megnézzem a Star Wars részeit (természetesen sorban), de mikor végre rászántam magam, rájöttem, hogy én tökre szeretem. Tetszik a hangulata és az univerzum, ahol játszódik és szerintem a barátomat is én vettem rá, hogy az újakat nézzük meg együtt a moziban. Azok is jól sikerültek, nem vagyok fanatikus rajongó, hogy ne vegyem figyelembe az új trilógiát. Ráadásul a mellék és előzmény-filmek gyártásába is belelendültek, amik mondjuk szerintem nem sikerültek olyan jól, mint szerették volna, de a Solo-t most adták a tv-ben, így gondoltam, hogy megnézem. A Han Solo-ról szóló előzménytörténetben olyan színészek teszik tiszteletüket, mint Emilia Clarke és Woody Harrelson, ráadásul nem csak holmi mellékszereplőként. A címszereplőt alakító Alden Ehrenreich érdekes választás volt, hiszen nem szerepelt még ilyen kaliberű filmben, nem ismerte senki. Végül is egészen jól helytállt, bár nem ez lett a legjobb film a Star Wars univerzumban. Viszont olyan dolgok derültek ki ebből a filmből, hogy miért Solo a vezetékneve Han-nak, valamint azt is megtudtuk, hogyan ismerkedett meg az elválaszthatatlan páros másik tagjával, Chewbaccával és még azt is, hogy került hozzá az Ezeréves Sólyom. Nem volt egy unalmas film, de nem is volt olyan jó, mint az újak voltak, persze a régiekhez fel sem ért. Egyszer megnézhető.

+Apatigris (2020)
Igaz, megint csalok, ez nem egy film, hanem egy sorozat, de Danival megnéztük az első részét és annyira jó volt, hogy el sem hittük. Nagyon szeretjük a vígjátékokat és magát Scherer Pétert is, aki a főszereplője és címszereplője is ennek a sorozatnak. Az apának a három felnőtt lánya a szeme fénye, főleg mióta elvált a feleségétől. Péter (a sorozatbeli szerepének is ez a neve) keresi a második nagy Ő-t így közel az 50-hez, de ez egyáltalán nem egyszerű, főleg, hogy lányai is csak a bonyodalmat okozzák. Nagyon vicces szituációkkal és annál is jobb színészekkel van tarkítva ez a kis könnyed sorozat, aminek még csak ma fog kijönni az első része az RTL-en 20:00-kor, viszont az RTL Most-on már több, mint egy hete megtekinthető, így megnéztük ott, már alig várjuk a következőt. Ezen a részen is olyanokat nevettünk, jól esett, szívből ajánlom!

Ti miket néztetek meg ezen a héten? 

Láttátok ezek bármelyikét?

Ölel, Brigi♥